Lélegzetelállító emlősök

Az emlősök nevüket egyedülállóan fejlett ivadékgondozásukról kapták. Néhány faj kivételével elevenszülők, és utódaikat tejmirigyeik váladékával, tejjel táplálják. A madarakhoz hasonlóan állandó testhőmérsékletű állatok. ez azonban sokkal több energiát igényel. Egy azonos méretű hüllő kb. tízszer annyi ideig él egységnyi táplálékból, mint egy madár vagy emlős. A táplálék feldolgozása a szájüregben kezdődik, ahol gyökeres fogak aprítják, zúzzák a táplálékot. A tüdejük nagy légzőfelületén keresztül sok oxigént tudnak felvenni. A tápanyagokat és az oxigént fejlett keringési rendszer szállítja a sejtekhez. A bőr felszínét borító szőrzetnek a hő megtartásában van a legfontosabb szerepe. Az emlősök a földtörténeti középidő elején, a madaraknál korábban jelentek meg. Az emlősállatok idegrendszere a legfejlettebb az állatvilágban. Nagyon könnyen tanulnak, jól alkalmazkodnak a változó környezethez, és rendszerint bonyolult társas kapcsolatokban élnek.

 Az erszényes emlősök utódai a nőstény állatok méhében fejlődnek. A vemhesség rövid ideig tart, az újszülöttek aprók, és nagyon fejletlenek. A világrajövetel után az erszényig tartó út hatalmas megpróbáltatás számukra. Az utód ezután hosszú ideig el sem hagyja azt, és még akkor is szívesen bújik vissza az erszényben, amikor már önállóan táplálkozik. A hímeknek természetesen nincs erszényük. Az erszényesek Ausztráliában, Közép- és Dél-Amerikában honosak. 

A legfejlettebbek a méhlepényes emlősök. A nőstények méhében a vemhesség ideje alatt kialakul az anya és a magzat közös szerve, a méhlepény, amelyen keresztül az anya szervezete tápanyagokkal és oxigénnel látja el a fejlődő utódot. A kicsinyel általában fejletten jönnek a világra, és születésük után az anyaállat emlőiből táplálkoznak. Az emlősök túlnyomó többsége a méhlepényesek közé tartozik. 

Testfelépítésük és életmódjuk nagyon változatos. A szárazföld mellett meghódították a vizeket, sőt vannak köztük repülő életmódúak is. A legtöbbjük a földön jár, de nem csúsznak, másznak, mint a hüllők. Lábaik a talaj fölé emelik a testet. Az éjszakai életmódú emlősök esetében a szaglószerv, a szaglás és a hosszú bajusz sok és pontos információ felvételét teszik lehetővé. A nappali emlősök látása jó ugyan, de meg sem közelíti a madarakét. 

Itt még több képet tekinthetek meg az emlősökről!