A lenyűgöző madárvilág
A madarak az egykori hüllő ősökből alakultak ki a földtörténet középidejében. Állandó testhőmérsékletű, repüléshez alkalmazkodott gerinces állatok. Testüket tollazat borítja; mellső végtagjuk szárnnyá alakult, ezért a szárazföldön testük a hátsó pár lábra nehezedik. Testfelépítésüket elsősorban a repüléshez történt alkalmazkodás szabja meg, bár egyes csoportjaik később elvesztették repülési képességüket. A madarak a Föld legtöbb élőhelyét meghódították, csak a legmagasabb hegycsúcsoknak, valamint a talaj és a vizek felszín alatti részeinek nincs állandó madárlakója. A verébalkatúak (énekesmadarak) közé tartozik madárfajaink több mint fele. Változatos táplálék, gyors anyagcsere.
Különleges madarak, amelyek olyan árnyalatokban pompáznak, akár egy festmény
Járólábuk és csőrük felépítése életmódjuknak megfelelően változott. A futó madarak lába erőteljes strucc. A pingvinek sem tudnak repülni, de jól úsznak. A déli félteke partjain, főleg az Antarktiszon élnek, halakkal táplálkoznak. A lúdalakúak jó úszók. Hattyúk, kacsák, ludak. Ujjaik között úszóhártya feszül, csőrük lemezes - kiszűrik az apró táplálékot a vízből. A madarak csontozata igen könnyű, szivacsos szerkezetű. A mellső végtagcsontváza a szabályos ötujjú végtaghoz képest megváltozott, szárnnyá alakult. Repülés közben a szárny mozgatása nagy erőkifejtést igényel. A fejlett repülőizmok eredéséhez a szegycsonti taraj biztosít jókora felületet. Két lábon járnak, ezért hátsó végtagjaik felépítése is sajátosan alakult
A madarak idegrendszere és a repüléshez szükséges érzékszerveik rendkívül fejlettek. Repülő életmódjuk ismeretében nem csoda, hogy szemük feltűnően nagy, látásuk kitűnő. Agyuk a testméretükhöz képest nagy. Ez biztosítja azt a bonyolult idegrendszeri szabályozó működést, amely a repülés közben történő tájékozódáshoz, a mozgások finom összerendezéséhez kell. Az állandó testhőmérséklet biztosítéka az idegrendszer hőszabályozó központja. Ez hangolja össze a szervezet hőtermelését és hőleadását, ami az állandó testhőmérséklet kialakulását eredményezi.
Testüket módosult szarupikkelyek, a tollak fedik, kivéve a lábat, ahol megmaradt az ősi jelleg, a szarupikkely. A tollak a bőr származékai. A kontúrtollak a test külső borítását alkotják. Tollágaikathorgacskák kapcsolják össze, ezért viszonylag szilárdak, de mégis könnyűek. A szárny és a farok nagy kontúrtollai a repülésre és a kormányzásra szolgálnak. A kontúrtollak alatti pehelytollakban a tollágak nem kapcsolódnak össze, közöttük megreked a levegő, ezért a pehelytollak rétege jó hőszigetelő. A madarak állandó testhőmérsékletű állatok, és ennek - az idegrendszer hőszabályozó központjain kívül - egyik biztosítéka a tollazat is. Az állandó testhőmérséklet is hozzájárul a madarak széles körű előfordulásához.
A madarak légzése a repülés fokozott izommunkája sok energiát igényel. A hatékony légzés a madarak számára rendkívül fontos, hiszen így juthatnak elegendő oxigénhez, és ezzel energiához. A gerincesek közül a madarak légzése a legfejlettebb. Tüdejükben mind be-, mind kilégzéskor történik gázcsere, ezért ezt kettős légzésnek nevezzük. Mindkét tüdőhöz légzsákok kapcsolódnak, amelyek levegőtartalmuk miatt a test sűrűségét csökkentik. Belégzéskor a légutakon, vagyis a légcsövön, főhörgőkön át kerül be a levegő a tüdő szétágazó csőhálózatába, a hörgőkbe és a hörgőcskékbe. A hörgőcskékből nagyszámú léghajszálcső ered. A levegő ezeken áramlik keresztül és a légzsákokba jut. A léghajszálcsövek falát vérerek hálózzák be, itt megy végbe a gázcsere. Kilégzéskor a légzsákokból a tüdőn keresztül áramlik vissza a levegő a külvilágba. Ekkor a léghajszálcsövek felületén ismét történik gázcsere.
A madarak táplálkozási szervrendszere is módosult. Szájnyílásukat csőr határolja. A csőr anyaga könnyű szaru, alakja a táplálkozás módjának megfelelő. Foguk soha nincs - a súlyos fogazat a repülést nehezítené. A madarak kialakulásakor a fej mozgékonyságát nehezítő, súlyos fogazat eltűnt. A szájüregből a táplálék a nyelőcsövön át a raktározó begybe jut, majd a gyomorba. A madarak gyomra kétüregű. A begy tartalma először a mirigyes gyomorba kerül, ahol elkezdődik az emésztés. A gyomortartalom ezután a zúzógyomorba jut. Ennek falában erős sima izomzat található, amely összemorzsolja a már felpuhult táplálékot. A középbélben lezajlik az emésztés és a felszívódás. Az utóbél végső szakasza kloáka.
A fejlett légzés fejlett vérkeringéssel párosul. A madarak szívében a két kamra között teljes a válaszfal. Ezért kis és nagy vérkörük tökéletesen elkülönül egymástól, a vér nem keveredik. Az intenzív izomműködés biztosításában és az állandó testhőmérséklet fenntartásában a fejlett keringésnek is fontos szerepe van, hiszen a vér szállítja az oxigént, amely a szövetekben az energia felszabadításához és a hőtermeléshez szükséges.A két vérkör elkülönülésének köszönhetően a bal szívfélen csak oxigén dús, a jobb szívfélen pedig csak szén-dioxidban gazdag vér áramlik át.
Minden madármeszes héjú tojásokkal szaporodik, amelyeket testük melegével költenek ki a kotlás során. Általánosan jellemző rájuk a fejlett ivadékgondozás, amely az utódok biztonságosabb felnevelését teszi lehetővé. Ezért a madarak a hüllőkhöz képest sokkal kevesebb tojást raknak. Kemény, meszes héjú tojásaikat testük melegével költik ki. A fészeklakó madarak csekély tollazattal, önálló táplálkozásra képtelenül kelnek ki a tojásból. Az ilyen fiókák még elég sokáig a fészekben maradnak. A fészekhagyó madarak fiókái a tojásból kikelve szinte azonnal képesek követni anyjukat, önállóan táplálkoznak. A fészeklakó-fészekhagyó sajátság elsősorban azzal függ össze, hogy kikeléskor az utódok helyzete mennyire védett. A magas fák lombkoronájában rejtve fészkelő madárfajok esetén jellemző a fiókák fészeklakó életmódja, míg például a talajszinten fészkelők utódai általában fészekhagyók. A fészeklakó madarak általában kevesebb tojást raknak.
Hallgasd, miközben a elmélyülsz a madarak csodás világában!
Még több kép, hogy tényleg lásd hogy mennyire sokszínűek a madarak!